Gálával búcsúztatták Ferling Dettit

Fotó: kohaszkezi.hu – Fru

Remek hangulatú, sportemberi nagyságához és eredményeihez méltó gálával búcsúzott el aktív pályafutásától a Dunaújvárosi Kohász KA klublegendája, Ferling Bernadett.

Búcsúra, s egyben egy szép ünnepre készülődött ma a kézilabdás társadalom a Dunaújvárosi Sportcsarnokban. Búcsúra, mert húsz, Dunaújvárosban végigjátszott szezon után visszavonult az aktív játéktól Ferling Bernadett, s emellett ünnepelni egy csodálatos sportolót, egy remek embert, aki nemcsak a dunaújvárosi, hanem a magyar és a nemzetközi kézilabda egyik meghatározó alakjaként tartott ki szeretett egyesülete mellett felnőtt pályafutása egészében.

Az ünnepelt, a dunaújvárosi felnőtt női kézilabda legendás kettese azonban rettentően izgult a mai gáladélután előtt, ahogy az elmúlt húsz évben a pályán, úgy most is azt szerette volna, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen. A szervezők ki is tettek magukért, akit lehetett meghívtak, volt játszótársak serege jött szépen sorjában, hogy megtisztelje jelenlétével Detti búcsúmeccsét, melynek persze aktív résztvevői is voltak. Nem csak ők, hanem volt edzői is jöttek boldogan, Mátéfi Eszter, Pergel István, Zsiga Gyula, Imre Vilmos, Kiss Szilárd és Mocsai Lajos is örömmel elevenítette fel a közös emlékeket, melyekből – ez nagyrészt Dettinek is köszönhető – szerencsére az örömteliből volt lényegesen több.
Délután négy órára, az ünnepi műsor kezdetére szinte megtelt a Dunaújvárosi Sportcsarnok nagyterme, a leghűségesebb drukkerek számára kötelező pénteki program volt kedvencük búcsúztatása. A felszólalók sorát Szemenyei István, akadémiánk ügyvezetője nyitotta, hatalmas köszönetet mondva Dettinek azért, amit a városi, s a magyar kézilabdázásért tett. Ezt követően Ferling Bernadett „civil életéről” szóló fotóösszeállítást csodálhattak meg a jelenlévők, végigkísérve az ünnepeltet gyerekkorától, egészen pályafutása zárásáig, melyet Detti egy-egy történettel igyekezett még színesebbé tenni.

Dunaújvárost Cserna Gábor polgármester is képviselte a rendezvényen, s köszöntőjében – Detti remek eredményei mellett – elsősorban hűsége előtt adózott tisztelettel.

„Húsz itt töltött esztendő számolatlanul sok boldog perce, emlékezetes mérkőzése, óriási csatája fűződik a nevedhez. Vitrinedben világbajnoki ezüst, Európa-bajnoki bronzérem található. Két olimpián is nemzeti együttesünket erősítetted. Elmondom, mit tisztelek benned legjobban. A hűséget. A hűségedet. Tizennyolc évesen érkeztél hozzánk, a KEK-győztes dunaújvárosi csapatba. Kitartóan, rengeteg áldozatot felvállalva dolgoztál. Akkor sem hagytál el minket, amikor a csapat nehéz időket élt át. Óriási szereped van abban, hogy a női kézilabda, ma már az Akadémia keretein belül, felfelé ívelő pályán repül újból. Tőled megtanulhatják Dunaújváros sportolói, hogy alázattal, szeretettel forduljanak a sportáguk felé, tiszteljék edzőiket, társaikat, és higgyenek a kemény munkában. Mert ki mástól tanulhatnának, ha nem Ferling Dettitől, a példaképtől?” – zárta ünnepi beszédét Cserna Gábor polgármester.

A köszöntő szavak után filmbejátszásokkal, Detti legszebb, legemlékezetesebb pályán töltött pillanatairól készült felvételekkel kedveskedtek a szervezők az ünnepeltnek, majd a DKKA junior és ifjúsági játékosainak „kelet-nyugat” mérkőzése vezette fel a nap eseményét. Mert a rengeteg köszöntő és ajándékozás mellett ezúttal mindenki arra volt kíváncsi, hogy Ferling Bernadett még egyszer magára öltse szeretett csapata mezét. A „Detti és Barátai” All Stars csapat előadásában ugyanis kétszer tizenöt perc felhőtlen szórakozást ígért a nap gálameccse, melyen az egykori és jelenlegi kedvencek egymás mellett és egymás ellen játszottak boldogan, önfeledten. A közelmúlt kiválóságai közül újra a pályán láthattuk többek között Pálinger Katalint, Németh Helgát, Farkas Andreát, Bohus Beát, Balogh Beát, Sávolt Erikát, Simics Juditot, Györgyné Oblisz Anitát, Gáspár Gabit, Radulovics Bojanát, Takács Gabriellát, míg az egyik kispadnál Pergel István, Zsiga Gyula és Mocsai Lajos, míg a másiknál Mátéfi Eszter, Imre Vilmos és Kiss Szilárd igyekezett a lehető legfontosabb taktikai információkkal ellátni a játékosokat.

Ahogy az várható volt, Detti mindkét csapatban pályára lépett, természetesen az ő góljait, passzait kísérte a legnagyobb ováció. A mérkőzés véghajrájában Kiss Szilárd, Mátéfi Eszter és Imre Vilmos is beszállt csapata védekezésébe, míg Bába Mihály ziccerben állította meg a kapura törő Takács Gabriellát, ám a rendhagyó cselekedet ezúttal csak széles mosolyt ért a Pech Katalin, Vágvölgyi Mária játékvezetői kettőstől, lapot szerencsére nem. A találkozó végén a rózsaszínben játszó együttes örülhetett a 22-20-as győzelemnek, s miközben a szurkolók felállva tapsolták a búcsúzó klublegendát, volt társai felkapták Dettit, s ahogy azt ilyenkor illik, alaposan „megreptették”.

Nem hiányozhattak persze a könnyek sem, de Detti továbbra is „tartotta magát”, s ahogy pályafutása nagyobbik részében, úgy ezúttal is mosolygott, nevetett, boldog volt. Ez a mosoly és persze a góljai biztosan hiányozni fognak a jövőben a sportág szerelmeseinek, de ahogy arról gálaest mottója is szólt, Detti nem búcsúzott el, csak szerepet cserélt, s a jövőben is szeretett csapatát segíti majd, erőnléti edzőként a DKKA szakmai stábját erősíti, így továbbra is találkozhatunk vele együttesünk edzésein, mérkőzésein.

A gálamérkőzés után természetesen megszólaltattuk az ünnepeltet is, aki természetesen fülég érő szájjal tekintett vissza a mögöttünk hagyott felejthetetlen órákra.

„Nagyon boldog vagyok, s egyben rendkívül hálás is, őszinte szívvel köszönöm mindenkinek ezt a csodálatos délutánt. Nagyon izgultam előtte, még most is teljesen fel vagyok pörögve, eddig kibírtam sírás nélkül, de biztos eljön majd annak is az ideje, ahogy kibontom az ajándékokat, s leülepednek bennem a mai nap történései” – árulta el Ferling Bernadett.

Ahogy az várható volt, csupa szeretettel, meghatottsággal elevenítették fel Dettivel kapcsolatos emlékeiket a gála résztvevői, akik közül a kiválóságunkat Dunaújvárosba csábító Pergel István edzőt, Bába Mihály gyúrót, Mocsai Lajos volt szövetségi kapitányt, Kiss Szilárd edzőt, s a legjobb barátot, Gáspár Gaberiellát is megszólaltattuk.

Gáspár Gabriella: – Nagyon érdekes volt, amikor jöttem még a meccshangulat dominált, de az út felénél átalakult az egész, s olyan volt, mintha esküvőre készülnénk. Dettiéknél találkoztunk, ott öltöztünk át, pont olyan volt, mint az esküvőjén. Ez egy nagyon szép ünnep volt, rendkívül ritka az ilyen teljes pályafutás, s az, hogy ilyen hosszú időt tölt valaki egy csapatnál. Ez a nap Dettiről szólt, én mégis nagyon izgultam, s barátnőként is nagyon büszke vagyok a pályafutására, s a mai rendezvényre egyaránt, mert ő megérdemelte.

Pergel István: – Tatabányán láttam először egy kis tornán, s már akkor látszott, hogy minden lehetőség benne van. Az áttörést az 1995-ös év hozta számára, s attól kezdve egyenes volt a pályafutása. Egy edzői álom volt alapvetően a munkát illetően, képességeiről meg az elért eredményei szólnak ékesen. Csodálatos pályát futott be, de most egy kicsit haza, az edzői szakma felé is beszélek, mert meggyőződésem, hogy neki csapattal kell foglalkozni, mert benne megvan az a rálátás a kézilabdára, ami egy edzőnek kell.

Bába Mihály: – Az elmúlt húsz évben nagyon sok közös élményünk volt a Dettivel, megjártuk a mennyországot és a poklot is. Ő egy igazi sportember, a szülei is sportoltak, szóval a vérében volt az a mentalitás, aminek köszönhetően ilyen felejthetetlen pályafutást tudhatott magáénak. Emellett egy remek csapatember, barátságos, mindenkivel nagyon könnyen megtalálta a közös hangot, igazi közösségi ember. Nagyon fog hiányozni a pályáról a profizmusa, egy masszőrnek kevés ilyen játékosa van, mint a Detti, akinél nagyon-nagy bajnak kellett történni ahhoz, hogy ő kihagyjon mérkőzést, mérkőzéseket. Rengeteg alkalommal játszott sérülten, komoly fájdalommal, de soha nem hagyta cserben a csapatot, minden tudásával azért küzdött, hogy sikerre vezesse csapatát.”

Kiss Szilárd: – Úgy gondolom az, hogy most itt vagyunk, ennyi ember kijött a csarnokba, ilyen sok szakember, s ennyi volt játékostárs eljött erre a gálára, ez önmagáért beszél, ezt nem érdemli meg akárki. Mindenfajta tisztelet megvan a Detti felé mind a volt edzői, mind játékostársak, mind pedig a közönség felől. Mindig is egy nagy egyéniség volt, a pályán és azon kívül is, eredményeit, mögötte hagyott szép pályafutását az állhatatosságának köszönheti. Nem volt megalkuvó, soha nem keresett kibúvókat, rengeteget edzett, dolgozott, mert hitte, hogy ez hozza meg a kívánt eredményeket. Ebből ő sosem engedett, ez vitte előre, s tette őt igazán nagy játékossá. Könnyű volt vele dolgozni, de könnyű volt az akkori csapattal is, mert hasonló kaliberű, hozzáállású csapattársai voltak, akikkel egymást tudták ösztönözni. Azt még ki kell emelnem, hogy rettenetesen jó közösségi ember, a barátnőjével, Gáspár Gabival együtt, őket nagyon nehéz volt külön értékelni ilyen szempontból. Az egész csapatközösség, akár edzésen, akár mérkőzéseken ennek nagymértékben a függvénye volt, persze a jó értelemben, s rengeteget segített abban, hogy mi igazán csapat voltunk, s ez természetesen nekem, mint edzőnek is rengeteg segítséget jelentett.

Mocsai Lajos: – Kedves, nagyon tehetséges és eredményes játékosom volt a válogatottban. Feltűnően magas volt a játékintelligenciája, de a habitusa, a jókedve, vidámsága is rendkívül jót tett a közösségnek. Kiváló csapatember volt, s igen szép emlékeket őrzök játékáról, ráadásul nagyon jól lehetett vele dolgozni is.

Forrás: www.kohaszkezi.hu